Éppen Détár Enikőre nézünk mind a ketten! Lenyűgözően jó volt vele dolgozni! Igazi profizmus tükröződött róla és ez nem abban nyilvánult meg, hogy minden jó volt amit csak csinált, hanem abban, ahogy hozzáállt a munkához.

Sokat tanultunk tőle és tök jókat beszélgettünk közben.

Ha mindent bevallanánk az első randi alkalmával, akkor hol marad az izgalom? A másik megismerésének az élménye… szerintem egy kapcsolatban az a frankó, amikor a hibákat fokozatosan felismerjük és jó esetben megszeretjük. Például ez az izgalmas egy nem tökéletesen szép női arcban, ami nem olyan hogy ránézel és úúúúhdehibátlan! Az azért tetszik nekem, mert ha találok egy „tökéletlenséget” a másik testén vagy jellemén és azt megszeretem, akkor az az ember csak nekem olyan mint, amilyen… csak én látom, és ezt a partner is tudja. Hogy csak nekem szép… vagy most ezt, hogy mondjam érthetően?! /nem csak nekem szép, de úgy ahogy én látom, senki más nem látja/.

De ha nekem az első alkalommal beközölné egy kiscsaj, hogy imádok a másik orra alá fingani… hát… hát akkor lehet hogy hülyének nézem és nem várom meg, hogy prezentálja a hobbiját… de ha egyszer csak észreveszem, mondjuk az első családlátogatás alkalmával, hogy ez nem köhintés volt, hanem valami más, akkor enyém a felfedezés élménye és a saját tempómba barátkozhatok vele /a gondolattal, meg a szaggal/, azt még az is lehet hogy rájövök, hogy szeretem szagolni.

A munkás dologgal kapcsolatban igazad van… ez nem jó így! Ráadásul észrevettem, hogy az összes olyan embernek akire én felnézek, nagyon erős baráti és családi kapcsolataik vannak, ráadásul irigylésre méltó ahogy ápolják őket. Ezt nekem tanulnom kell…

5 perce raktam ki a kommentemet és rögtön reagáltál…

Természetesen igazad van, de az a cél, hogy ne legyen maszk. Akkor vagy a legerősebb, ha lerakod és pajzs nélkül küzdesz az oroszlánokkal… én csak egyszer láttam ilyet a Tv-ben, és túl élte a csávó, ráadásul az összes női szív érte repedezett…

Kedves Péter!

Kérdésedre reagálva, jelzem, hogy a honlapról nem tudok beszámolni, mert annak az elkészítését a sorozat gyártója, annak kreatív osztálya végzi. Nem tudom, hogy hol tart a dolog, de az ő ütemtervük sem különbözhet nagyban az enyémtől, ezért csakhamar elkészül majd… jelentkezni fogok, ha elindul az oldal.

Julika tanulmányiról érdeklődtél, tehát ezen a téren az alábbiakkal tudok szolgálatodra lenni:

Magatartás: 4

Szorgalom: 5

Matek: 5

Biológia: 4

Fizika: 5

Irodalom: 5

Magyar nyelv: 5

Testnevelés: 5*

Nem tudom, hogy a fentiek miért tartanak érdeklődésedre számot, de remélem sikerült megnyugtatnom téged.

Szia Katalin!

Örülök, hogy itt vagy… de már levágattam és tök hülyén nézek ki… mint egy vérszomjas gumimaci!

Azért figyeljetek, mert bejöttek az új részek! Nincs kegyelem bennük, kő kemények lesznek és remélem, hogy nagyon jól fogtok szórakozni.

Eszter nem népszerűsíti a továbbiakban tehetségével a sorozatot, mert felvették a színműre és éjjel nappal ott van… L azért örülök, mert nagyon jó helyen van és szerintem nagyon tehetséges… és gyönyörű!

Ismételten elnézést kérek, hogy nem írtam ennyi ideig… nem lesz ez így jó!

Szerintem, álltalába egy horrorfilm, akciófilm, vígjáték egy erős felütéssel kezdődik…  És higgyétek el hogy a hahotaklub egy remek felütés volt! /mondjuk féltem, hogy igazatok lesz, de nem lett…J/ Olyan a dolog, hogy bemutatkozással kezdődik, aztán körbeállunk és mindenféle hülyeségnek tűnő mozgáskoordinációs feladatot végeztünk /kinyújtott nyelvel nagyokat sóhajtani, ütemesen tapsikolni stb… / Mondjuk én már röhögtem amikor a sok lepedékarcú nyújtogatta a nyelvét, de amint nem másokkal foglalkoztam egyszer csak tényleg beindult egy olyan mechanizmus, ami… ami olyan röhögős volt, minden feszéjezettség nélkül. Jól sikerült, és utána az este is ennek a jegyében folytatódott. Szombaton jön haza és kerül netközelbe, úgyhogy ezeket a kommenteket addigra le kell, hogy szedjem…

 Érdekes dolog ez az udvarlás témája… Az ember mintha ösztönösen hazudni akarna! Jó ez durván hangzik, de a széptevés szerintem az… kismértékben… színészkedés! Ez is durván hangzik, de sok esetben egyezhet a színészkedés és a hazugság lélektana. /na jó, ebbe érdemes belegondolni, még mielőtt további hülyeséget írok. Mondjuk, azért rákötöznék egy hazugságvizsgálót Gesztesire, vagy Kulkára III. Richard közben. Milyen dúrva lenne, ha csak az egyikőjük játéka közben csipogna…/ Najó… Támadhatóak a fentiek, de némi igazamat érzem… persze ez nem jelent semmit.

De ha randi közben bemutatkozol, akkor a jobbik arcodat kell mutatnod, és a rossz tulajdonságaidat meg azért elrejtened… tehát ha mondjuk, megkérdezi a kis édes, hogy: Gergő, te jó ember vagy? /nem kérdezett ilyet, de ha kérdezett volna…/ akkor nem mondhatom azt, hogy kiscsillagom, én nem vagyok túl jó beruházás, mert mindig a munkámnak élek, és nem tudok megfelelő figyelemmel élni a kapcsolataimnak, és ez még nem fog változni az elkövetkező 2-3 évben, amíg ki nem találom, hogy mi vagyok, de addig rengetegszer fogunk ezen vitázni! Nem ezt nem mondhatom, ezért azt mondom, hogy tök jó ember vagyok és remekül fogod magadat érezni velem… effektív hazudtam, mert nem azt mondtam amit gondoltam… hát ja… de azért remélem nem fogok a pokol tüzén segrepacsit játszani a homokos sátánnal…

Azért figyelitek, milyen jól tolom? Laza fél mondatokkal elvesztettem a lányrajongók nagy részét és felbőszítettem a sátánista, ifjú Klipperrajongókat! …

Ááát ezt lehet hogy nem kellene kitenni…

A lány azt sem tudja, hogy szereplő vagyok, sőt, azt sem tudja, hogy van ilyen sorozat! Majd leszedem ezeket a kommenteket, ha realizálódik számára!

De én kitaláltam a frankót… csak lehet, hogy hülyeség!

Vannak úgynevezett hahota klubok és én már egyre nagyon el akartam menni, hátha jó lenne egy rendezvénybe. Az emberek állnak és bizonyos jógagyakorlatok után beindítják a röhögés mechanizmusát, aztán állnak csak tovább és röhögnek. Arra gondoltam, hogy holnap este elmehetnénk együtt… őse látott még ilyet meg én se… úgyhogy bizonyosan érdekes lehet mindkettőnknek… Egyedüli baj, hogy azt fogja hinni, …hogy hülye vagyok!

Most rohannom kell, mert a dolgozóba vagyok, de reagálni szeretnék majd a többi kommentre…    

Bizony, bizony, ne csodálkozzatok ilyet is tudok… azt nem tudom, hogy mennyire, mert eddig teljesen ösztönösen csináltam, több-kevesebb sikerrel, de most megpróbálok odafigyelni. Ezt azért is fontos megemlítenem, mert egy olyan lányt akarok meghódítani, aki átlát szerintem rajtam /mondjuk ez roppant mód idegesít is/. Ezért fontos az őszinteség, de nem kezelhetem fél várról a dolgot, mint ahogy eddig csináltam... Mindig olyan lányokkal randiztam, akik már alapból szimpatizáltak velem /ezen se csodálkozzatok, előfordult már!!!/

Féltem olyan lánynak csapni a szelet, aki nem ismer… van egy elméletem, ami szerint csak egy lány hivatott téged egészben elbírálni. Úgy értem, hogy ha a munkaadód elégedetlen veled, vagy a rendező, akkor ők az életed egy kis cikkelyét bírálhatják, az egészet nem. Ha a tanárod cseszeget és nem szeret, akkor az is csak annyit bírál amennyit lát belőled. Viszont egy lánynak mindent megmutatsz, ha imponálni akarsz, tehát, ha az azt mondja, hogy szar arc vagy… akkor több mint valószínű tényleg az vagy /illetve, hogy annak fogod magad érezni és az ugyan olyan pocsék/. Namost én minden ilyen lehetőséget elkerülök messziről, nehogy rájöjjek egyszer csak, hogy szar arc vagyok… mindeddig eredményesen jártam el!

De meguntam, és most felveszem a kesztyűt az elemekkel… Persze, kiskapuk itt is vannak, biztos!

Arra gondoltam, hogy elsőre, talán nem kellene leülnünk valahova beszélgetni, hanem valami aktivitást kellene kitalálni. Egy kezdő élményt, amit együtt élünk át… és nem szabad, hogy kilógjon a lóláb… spontán kell hatnia…

… lehet, hogy túlbonyolítom a dolgot, de ez szakmai ártalom! J

Opcionális lehetőségek:

Táncparti, pl: salsa, de lehet, hogy ez már túl aktív és lehet, hogy jobban tud mint én…

Lézerszínház: látványos, de unalmas egy idő után

Jazz koncert: lehet, hogy nem egyezik az ízlésünk

Színház: mindenki színházba megy és utána ugyan ott tartunk

Valami ritka dolog kellene….

Ne értsetek félre, nem azt mondtam, hogy ha tehetném bevezetném ezt a rendszert, hanem csak azt, hogy a túl sok lehetőség sem jó!

Ebben biztos vagyok, mert látom a pályakezdőket, ahogy ide oda ugrálnak a foglalkozási körök között és sehol sem találják a helyüket. Hozzászokunk ahhoz, hogy az önmegvalósítási vágyunk felülbírálja az ésszerűséget, és hogy nem kell kitartanunk amellett, amit elkezdünk! Most csak a magam nevében beszélek, de ez nagyon általános magatartás a környezetemben. Mindig jön pillanatnyilag jobb lehetőség, de hosszú távon kellene gondolkozni… csak nehéz, ha mindig jön pillanatnyilag jobb lehetőség.

Azért régebben 18 évesen az embernek illet tudni, hogy mit akar majd csinálni, de most simán ellébecolhatunk akár harminc éves korunkig úgy, hogy fogalmunk sincs róla.

És ebben az a trágya dolog, hogy nem tanulunk meg dolgozni /tisztelet a kivételnek/… pedig a munkának rengeteg pozitív lélektani hatása van.

Meg az is furcsa, hogy egyre többen kintről várjuk a változásokat és a kapaszkodókat, a „jeleket” /ezt nálam okosabb ember mondja/. Ez azért van, mert egy ingergazdag környezetben elfelejtjük feldolgozni a hatásokat, amik érnek minket és olyanokká válunk, mint egy vitorlás a Balaton közepén a viharban. Ide-oda repesztünk mint a lökösök, ameddig le nem bucizunk egy sziklát és tropára nem megyünk… ha van hosszú távú célunk /pl. hogy siófokra el akarok jutni/ akkor akár melyik irányból jön a szél, úgy fogjuk be, hogy oda jussunk… De pl. én olyan vagyok, hogy frankón érezném magam Siófokon biztos, de Badacsonyban meg szebb a kilátás és nekem ott is jó lenne… na ilyenkor jönnek a sziklák!

„Az NBC feldolgozza a Knight Ridert: megint beszélő kocsira vágyik Amerika. Egyelőre a "backdoor pilot" biztos, utána - legjobb esetben - ősztől jöhetne sorozatban az új szuperautó és a kalandor természetű pilótája. Magyarországon is sikerrel ment évekig az akciószéria, persze akkoriban nem hatvan magyar nyelvű tévé ontotta magából a sorozatokat, még nem volt ilyen választék.”

 Újra szágúld KITT autóóó… legmeghatározóbb filmes élményeim közé sorolom. Olyan akartam lenni, mint Hasselhoff és akartam SPM-fokozatos /nagyon gyors, ha baj van/ /autót is. Emlékszem a bringámra szereltem valami kapcsolót, amit ha megnyomtam, akkor az volt az SPM fokozat és akkor erősebben brümmögtem… húdefaja volt.

A legfajáb az lenne ha az NBC bartelra lépne a Klipperekkel… Úúú azért játszunk csak a gondolattal! Kapnánk mellszőrt, visszadumálós órát, és … KITTautót!!!!  Aztán csupa fontos dolgot oldanánk meg, úgy, hogy közbe senki se haljon meg… és mindig bombázó nőkön kellene segítenünk, akik szerelmes csókokkal hálálnák meg a Klipperek életmentő segítségét.

Milyen frankó lenne /néha így gondolom/, ha rögtön a születésünk után, mondjuk egy törzsfőnök megmondaná, hogy mivel kell majd foglalkoznunk az életben /Pl.: ő harcos lesz, ő meg humorista, ő legyen fakanálkészítő… stb/ aztán a gyerek az lesz és meg se fordul a fejében, hogy de én még is más akarok lenni. Tudja, hogy ő fakanálkészítő aztán, aztán annyi.

Ehelyett egy csomó hülyeséget ki kell próbálni, mire rájössz, hogy mire vagy jó… nahát ez azért nem frankó, mert mindig elfáradok két hülyeség között. Aztán most két hülyeség között vagyok…

Nem is írok többet!

Megnéztem a filmet valamelyik nap és tetszett, de most nem erről van szó…

Hajnalig mulatoztunk az egyik barátom albérletében és remekül éreztem magam, de most erről sincs szó…

Ez után a buli után amikor hazafele tántorogtam a nagymező utcán, észrevettem egy pirosan villódzó neonhirdetést: Piaf.

Ott megtorpantam és elkezdtem gondolkozni, meg felidézni a filmet, mert az ajtaja a szórakozóhelynek, egy az egyben úgy nézett ki mintha egy sztriptízbáré lenne, de egy sztriptízbárt nem neveznék el Piafról… úgyhogy becsengettem /merthogy csengetős kisablakos volt a bejutás/

Néha az ember érzi, hogy valahova be kell mennie és én még nem csalódtam az ilyen megérzéseimben. Nagyon komoly volt… az a kár, hogy egyedül voltam.

Minden fekete és bordó ötvözete, félhomályos füstös hely, fotelokkal, roskadozó antikasztalokkal, valami teljesen furcsa illatban és légkörben. A pincében bömbölt a Depeche Mode és amint leértem az egyik kedvenc számomat indították, amire így hirtelen olyan jót tomboltam táskában és kabátban, mint még talán soha. Aztán felmentem körbe nézni és akkor pillantottam meg egy 70 év körüli mamát, ahogy fenemód kirittyentve Piaf dalokat kezdett énekelni, laza izületeket imitáló csípőmozgással egybekötve… csak az ajtó előtt volt hely, ezért ha csengettek, akkor félre ált, meg kinyitotta az ajtót, a zongoraszólónál meg ivott.

Nagyon borzalmas volt, de mégis hangulatos… hallottam, hogy sötét hely volt régen, meg már van múltja, de most szerintem egyedülálló pesten.

Meglátogatom az összes furcsa helyet pesten és a Piaf kezdésnek remek volt.

Aztán volt egy kis kötözködés, de meggyőző érvelésemnek és színpatikus mosolyomnak köszönhetően, nem lett baj… ill. bajuk J

Hova is menjek legközelebb???

/egyébként, Szabolccsal még a héten visszamegyek a Piafba, neki való/

Most szúrkoljatok nagyon!!!!

Majd elmondom miért, ha már túlvagyok rajta...

delégyszilégyszlégyszi

Bocs, de most nem tudok írni, mert elfoglalnak a tennivalóim… tudjátok a rendezvényszervezők élete, nem csak játék és mese.

Azért egy kép még belefér…

Ha te ölelgethetted volna Détár Enikőt, és te éltél volna túl egy porszívórobbanást sértetlenül, és ha neked lenne olyan jó szereped, mint nekem, akkor szerintem te is ilyen lelkes lennél!

De majd visszafogom magam!

Minden esetre úgy döntöttem, hogy a következő kommentem tárgya, Csortos Szabó Sándor, a sorozat producere lesz…

Köszi Görbe!!!

Amikor filmet vagy filmsorozatot nézünk, hajlamosak vagyunk kizárólag a színészek játékának tulajdonítani a sikereket; amikor dicsérjük a látottakat, őket dicsérjük. Persze a rutinosabb filmnézők értő szemmel fürkészik a rendezői munkát is. Amikor elmennek megnézni egy filmet, elsőként a rendező és talán a producer kilétéről tájékozódnak. Aztán, ha igényeiknek megfelelőnek ítélték a filmet, ne adj’ isten, jónak, akkor dicséret illeti őket, a háttérben dolgozó, arcnélküli (de nem mindig arcátlan!) alkotókat is.

Épp ezért döntöttem úgy, hogy a sorozatban, a sorozatért dolgozó személyeket is bemutatnám néhány mondatban. Anélkül, hogy ez bármiféle rangsor lenne, talán célszerű a forgatókönyvíróval kezdeni, mert hát bizonyos vélekedések szerint a filmkészítés legfontosabb szereplője maga a forgatókönyvíró. Robert Town forgatókönyvíró szerint: „Amíg a forgatókönyvíró be nem fejezi a dolgát, addig senkinek nincs munkája. Más szavakkal, ő az a seggfej, aki mindenkit feltart a munkában.”

A forgatókönyvírónak munkaköri kötelessége, hogy bizonyos mértékig lökött legyen. Hogy mennyire lökött a mi forgatókönyvírónk, azt ítéljetek meg ti. Ne feledjétek, az ő fejében született meg Dizson, Julika, Ádám és a többiek (ez így azért nem teljesen valós, mert a sorozat kialakításában nagy szerepet játszott Takács Vera is, mindenkori édesanyánk, de róla kicsit később olvashattok majd).

Akkor kezdjünk bele…

Ööööö, izé, elnézést minden rajongótól, de ez nem a Dizson, hanem a "vezetőség" álnéven írogató producer. Aki nem szeretne itt túl sokat szerepelni, csak válaszolna Betty kérdésére, hogy mi van a régi szereplőkkel. Székely Csilla azért nem játszik a sorozatban, mert a szerepe (a nagylány, aki neveli a többieket) nem illet az új koncepcióba. Christian Hogas szerepelt volna, de az a balszerencse érte, hogy lekéste a Bukarestből Budapestre induló vonatot (nem vicc), így helyette új szereplőt kellett keresnünk. Elvileg át lehet rakni ilyenkor a forgatást, ha valami efféle "baleset" történik egy másik napra, de ezt nem tudtuk megtenni, mert Hogas-nak Gryllus Dorkával együtt volt jelenése. Dorka pedig Berlinből jött - ő nem késte le a repülőt.  Így 18 óránk maradt arra, hogy Hogas-t pótoljuk egy új szereplővel, aki tud angolul. Szerencsénkre egy angol színész(igazi), Alexis Latham, éppen Budapesten volt, és beugrott Chris szerepére. Ezért volt az, hogy az előző szériában (vagyis a 2007-esben) egy tökéletes angolsággal beszélő urat láthattatok.

Off topic Ádámnak: könyörgöm ne légy ilyen lelkes az új részekkel kapcsolatban. Egyrészt mert mindenki gyanakodni fog egy idő után, hogy ez nem igazi, csak lelkesedned kell. Másrészt mert a forgatókönyvíró véletlenül elolvassa ezt a blogot, elbízza magát, és többet akar majd kérni. :) Akkor pedig nem lesz pénz a következő felrobbanós-porszívós jelenetre...

Pető!

El kell, hogy keserítselek – nekem is nehéz felfogni – de Rebeca Cortez nem létezik… Csak a szövegírónk szellemi terméke…

A képen pedig Petra látható… és gyönyörű!

Szerintem érdemes alaposan megtanulni a szöveget, mert ki tudja milyen helyzetben kell majd elmondani… Balázs úgy látszik nem így gondolta.

A lábánál fogva akasztották fel szerencsétlent az egyik jelenetben, ami még nem gáz szerintem… A gondok akkor kezdődtek amikor kiderült, hogy a himbálózva vörösödő Balázsnak fogalma sincs, hogy mit kell mondani. - mondjuk ezen senki sem lepődött meg - kivéve Balázst amikor kiderült, hogy emiatt nem eresztik vissza, hanem a Sándorrendező mellé ált a szövegkönyvvel és elkezdte tanítani a szöveget… Ez volt a büntetés! 24 perc fejjel lefele… Hozzá tartozik, hogy Balázs kollega úgy gondolja, hogy a jó munkához idő kell, ebből a megfontolásból kifolyólag mindig csak többegyére sikerül felvenni a jelenetét, és ez így történt most is… Végeredtmény: 18 soros dialóg eredményes játszása, 16,5 perc nyersanyag felhasználásával, 0,8 perces játékidő felvétele – 38 perc fejjel lefele

De el kell ismerni, hogy Balázs férfiasan tűrte a kínzásokat, és nem panaszkodott… csak vörösödött!

Na sziasztok! 

Befejeződött a forgatás, és azt kell, hogy mondjam: zseniális volt.

Fiúk, lányok, február 2.-ától új időszámítás kezdődik a sorozat történetében. Szerintem mindenki érzi, hogy kereste a helyét ez a sorozat a magyar médiában, több-kevesebb sikerrel találta csak meg

De hála az égnek, most megvan… illetve kialakította magának a megfelelő kategóriát!

Persze a fogadtatásától függ minden, az igazolja majd a munkánkat, de akárhogyis van, szerintem az új epizódok beleírják magukat a sorozatgyártás történelemkönyvébe!

Azért sok tanulság áll a szerkesztők háta mögött az előzőeknek köszönhetően, de minden így forrhat csak ki… Tudjátok, hogy mi szerintem a legfontosabb? Nem szabad stílusokat utánozni, elemeket imitálni, karaktereket helyett sablonokat mutatni és a kisseb ellenállásra törekedni, hanem újat kell csinálni, mert csak úgy lehet maradandó és érdekes valami! Szerintem most Tokaji Zsolt /szövegírónk/ újat alkotott és olyan mondatokat adott a szánkba, olyan szituációkat teremtett a kis csapatnak, amire első körben mindenki azt mondja, hogy eszement… aztán azt, hogy őrült… aztán azt hogy de jó csinálni, és a munkafolyamat legvégén azt, hogy ez maradandó lesz!

Nem szeretném tovább fényezni a Klipperek hátsóját, de most először érzem úgy, hogy olyat csinálunk, ami nem mindennapi, és aminek nincsen párja!

  Holnapra, feldolgozom a képeket és adok egy kis ízeltőt! Szeretném továbbá majd bemutatni a stábot és a vezetőket, aztán meg izé... várjatok, csak összeszedem a gondolataimat... Együtt játszottunk Détár Enikővel és egyszerűen fantasztikus volt!!!!!

Holnap reggel, azaz szerdán kezdjük az újabb forgatási hetet /most minden hónapban 5 napot forgatunk/. Úgyhogy Betty ígérem, hogy reggel összeszámolok mindenkit és visszajelzek, hogy maradéktalanul megvagyunk-e.

Tökre várom a forgatást. Jó hangulat van és rengeteg fényképezni való… most teliírtam a szövegkönyveimet. Annyira jó jelenetek vannak, hogy folyton felírom az ötleteimet, aztán majd a rendező kiegyeli őket. Nagyon sok van ötletből, csak félek, hogy időből lesz kevés. Megyek is szöveget tanulni…

Azért remélem, nem látszok önelégült baromnak, mert akkor leveszem… nade azonnal!!

Most én is olyan lefáradt hangulatban vagyok, mint általában Szabolcs… ennyit akartam mondani… Jó éjt!

Eléggé meg lett kavarva a dolog, de Isten útjaihoz hasonlóan a sorozat dramaturgiája is kiszámíthatatlan! Most nekem kedveztek a csillagok és sikerült minden… Tök frankó, hogy az egyik jó barátom Pierre elutazott a lelki tisztulás reményében és megkért, hogy vigyázzak a házra! És én úgy vigyáztam, de úgy… úgyhogy szóval, mint már oly sokszor, most sem tudtam nemet mondani Dizsonnak és beköltözött ide is! /úgy utálom, úgy de úgy, de annyira és olyan nagyon, hogy… / A lényeg a lényeg, ha az egyik kéz föntről megüt, a másik jutalmaz. Jutalom gyanánt Petra szerelmét kaptam, ami eleinte nagyon jó ötletnek tűnt és imádtuk egymást! Annyira jó volt átölelni és olyan jó volt, hogy ott van mellettem és… és… és most vége lett, mert egyszer

Nem szeretnék ebbe most belemenni!

Most ebben a lakásban volt a csapatunk „székhelye”, és ahol a csapat van, ott vannak a problémák is! Rögtön befigyelt a svéd, aki nagyon felkavarta az állóvizet és ott van Bánki is aki meg a lecsóba csapott bele, de nagyon… Megint minden gondolatom a forgatás körül forgott, ellentétben Dizsonnal aki meg csak a lányok között forgolódott és a lányok meg az ágyában… Borzasztó, hogy sohasem tudunk egy célért egységesen fellépni. Bánki szerintem megneszelte, hogy csak a szánk járt, de történt valami olyan amire, senki sem számított, és most Julikának nagyon hálás vagyok… Megmentett minket a fatális leégéstől, és Bánkinak átadta a forgatókönyvet, amit ő írt meg helyettünk. Ééééééééstetszetnekiíííí

Adrit viszont elvesztettük, mert az ambíciói elragadták, aminek örülök is meg nem is… mert… szerintem, sokkal jobb, ha van a környezetemben olyan ember, akit nem szeretek, de az az Adri, mintha nincs! Kár…

És az is kár, hogy megint költöznünk kell és csak a forgatókönyvíró tudja, hogy mi lesz velünk… De az biztos, hogy akár mi is lesz, Dizson oda is beköltözik majd!